Mi a fogágybetegség?

A fog koronáját zománc borítja. Alatta található a dentin és az alatt a fogbél (pulpa). A pulpa idegből, erekből és kötőszövetből áll. Mivel a zománcban nincsen ideg, ezért itt nincs érzékenység sem, az alatta lévő dentin viszont idegrostokkal gazdagon ellátott. A foggyökér felszíne szintén érzékeny a fájdalomra.

A dentin a gyökérnek is fő alkotórésze. A foggyökért továbbá egy kemény, vékony réteg borítja, az úgynevezett gyökércement. A fog a teljes gyökérfelszíne mentén rögzítőrostokkal (desmodontalis rostokkal) rögzül az állcsontban, melyek egyrészt a gyökér dentin rétegében, másrészt az állcsontban tapadnak.

A fogak gyökere hosszabb, mint a koronája, különösen a felső állcsontban helyet foglaló szemfogaknak van többnyire nagyon hosszú gyökere.

Szigorúan véve a fognyak építi fel azon szövetek külső szélét, amelyek a fogakat a csontban rögzíti. A gingiva egy vékony fedőrétegből (epithelium) és egy valamivel vastagabb, ezalatt fekvő rostos rétegből (kötőszövetből) áll, ami a kötőszöveti rostokon kívül ereket is tartalmaz, ezért az egészséges íny sápadt rózsaszínű.

Az ínyszélben kialakuló gyulladás (gingivitis) során a kötőszövetben található erek kitágulása a fogínyt vörösre vagy sötétvörösre színezi.

Az otthoni szájhigiénia optimalizálásával a baktériumokban gazdag lepedék rendszeresen eltávolításra kerül, így a fogíny néhány napon belül ismét megggyógyulhat.

Az íngyulladás gyakori gyulladásos megbetegedés, minden ember élete során többször is tapasztahatja. Ez tulajdonképpen egy jelzés arra vonatkozóan, hogy az érintett illető nem tudja megvalósítani a számára optimális fogtisztítási technikát. Az ilyen állapot fennállása pedig egy kockázati tényező a fogágybetegség (parodontitis) kialakulására.

A várandósság alatt a hormonháztartásban történő változások megemelik a hajlamot az ínygyulladásra. A leendő édesanyáknak emiatt fokozott figyelmet kell szentelniük az otthoni szájápolásra, és terhességük alatt célszerű fogászati kontrollokon részt venni.

A fogágy mint fogalom alatt azokat az alkotóelemeket értjük, amik a fogat az állcsontban rögzítik. Ezekhez tartozik a fogíny (gingiva), a fogat rögzítő állcsont, a rögzítőrostok, valamint az úgynevezett gyökércement.

A parodontium biztosítja a fogak rögzítését az állcsontban. A rögzítőrostokon keresztül tartják meg a fogak a magas funkcionális terhelhetőségüket magasabb rágóerők esetén is.

Az egészséges fogak fogágya az egész gyökeret körbeveszi. Csak a rögzítő apparátus gyulladásos megbetegedésekor (parodontitis) épül le a fogat tartó állcsont.

A ínygyulladás (gingivitis) következményeként a rögzítőrostok és az állcsont leépülhet. Így az addig egészséges tartószerkezet mentén egy úgynevezett fogínytasak alakul ki, ami az ott lévő gyökérfelszíneket bakteriális lepedékkel (plakkal és fogkővel) vonja be.

A rögzítőrostok és az állcsont leépülése megnövekedett fogmozgathatósághoz vezethet. Ha a megbetegedés felismeretlen marad és nem kezelik, a csontlebomlás tovább folytatódik, így a fogak funkciójukban – pédául a rágásban – használhatatlanná válnak és ki kell őket húzni.

Az emberiség kb. 40%-a szenved fogágybetegségben. A becslések alapján manapság a felnőtt népességben a fogelvesztések kb. 70%-a erre az okra vezethető vissza.